A vibrátor kívülről, belülről

Vegyük közelről szemügyre azt, ami betölti üres napjainkat. Ennek semmi köze a politikai haszonszerzés rövidlátásához, amelyet a magyar rendkívül bölcsen/ostobán úgy fejez ki, hogy veszett több is Mohácsnál.

A férfiasság totemoszlopa gyakorta tükör sima, viszont vakítóan aranyozott.

Nincs mitől aggódnunk, mert az arany, szemben más műanyag termékekkel, valóban nem árt az emberi szervezetnek, sőt. Kis mennyiségben segít a női bajokon, nem véletlenül reszelnek drágább pezsgőkbe egy unciát. Ha nem sima, akkor fordított, vagyis mindenféle kidudorodások, pöttyök arra utalnak, hogy az orgazmushoz vezető út lehet göröngyös is. A tüske végződésűeknél ez már a járhatatlan utat sejteti, de mégis sokan megpróbálnak rajta járni. A dildó által okozott belső sérülésekről, sajnos, nincs semmiféle statisztikánk. Ahogy arról sincs, mennyi szívet tört össze a végzetes szerelem.

A felület végtelenségig variálható, lehet realisztikus, imitált vérerektől csábító, örülten ciklikus kör, banán cikkelyesen bordázott.

A japánok, persze, ebben is felülmúlták az általuk mindig irigylett fehér kultúrát, és olyan vibrátort árulnak, ahol a külső borítás egy tengelyen forog, egészen addig, míg tart az elem. Fukushima óta elem sem kell már. Innentől haladunk befelé, vagyis egy vibrátor vagy megfelel a kor technikai színvonalának, vagy ellenkezőleg, archaikus, nincs benne semmi gépezet, mert a mozgató ok (ahogy a filozófia magyarázza a teremtést) külső. Saját kezünk, karunk, és a bennünk létező szenvedély ritmusa működteti örömünket. Mai napig nem lehet eldönteni, mi jobb, a precíz monotónia, vagy a rendetlen ritmusú behatolás? Valószínűen személyfüggő, a szőkék, és a nácik az előbbire szavaznak, a fekák, meg a spanyolok a szív ritmusára.

Ebből következik, hogy egy jó pszichológus nyugodtan mondhatja: mutasd meg a vibrátorodat, és megmondom ki vagy. Milyen kár, hogy a politikusok rendes éves adó és vagyon bevallásukban soha nem említik szexuális játékszereiket, pedig ez alapján tisztábban látnánk őket. Berlusconi sem a nőügyeibe bukott bele, hanem abba, hogy megpróbálta kikerülni az igazságszolgáltatást. (Apropó, sikerült neki, és még a női is megvannak. Ezt csinálja utána bármelyik zsebdiktátor.) Ha már politikusokról van szó, a Raszputyin méretű dildó határsértéses helyzet. Ilyenkor magasabb az adrenalin, de fenn akadhatsz a szögesdróton, és ilyenkor jó, ha fel van írva a mentők száma a hűtődre. Ne szégyenkezz, a mentősök láttak már ennél cifrábbat is. Egy haver azt meséli, hogy neki a villanykörtéstől ment le a cukra, mert belül összetörött. Bergman filmen ez szép, a valóság véresebb. Egy tojás kihúzásánál meg csak az orvosi találékonyság, és prakticizmus győzött. A tojás tökéletesen tapad, vákuum képződött, egy munkagép nem tudná onnan kitépni a világ születésének szexuális szimbólumát. A doki fogott egy szívószálat, bedugta, és belefújt. Ennyi. A nő megmaradt, és égett, mint a rongy, de háborúban, szexben soha nincs semmi szégyellni való.

Különben is, amit ma feldughatsz, azt ne halaszd holnapra. Mert addigra úgyis másé lesz az állásod, a feleséged, a pénzed eltűnik a bankkal együtt, és az egészséged sem a régi. Csak a vibrátorod, mert lusta vagy ujjat venni, éppúgy, mint fogkefét