A márki

 

Hiba lenne e blogtól, ha szellemi elődeiről nem emlékezne meg tisztelettel, főleg, ha olyan kifogástalan úrról van szó, mint Donatien Alfonse Francois de Sade márki. Költő, filozófus, író, aki az anarchia szellemi előfutárának éppúgy tekinthető, mint a szexuális libertinizmus meghirdetőjének, mégis a pszichiátria teszi fogalommá a nevét, tanítványait hívják szadistáknak.Az utókor némileg igazságtalanul bánt az arisztokratával, ha arra gondolunk, hogy XVI Lajos sokkal perverzebb genyó volt a kurvákkal mulató márkinál. De avantgarde-nak lenni egy képmutató korban mindig veszélyes, nem véletlen, hogy minden, vagyis 5 uralkodó rezsim börtönbe, vagy elmegyógyintézetbe zárta őt. Hál’ Istennek, így maradt ideje írásra. A gyanú szerint mindazt, amit leírt, nemcsak tapasztalatból merítette, hanem vágyakozó fantáziájából is. Egy biztos, kétszer is feljelentették, először bántalmazásért, másodszor méregkeverés miatt, pedig az utóbbi esetben azért adott hashajtót a hölgyeknek, hogy ők is élvezhessék az análszex örömeit. Már az, hogy egy rüfke feljelenthetett egy márkit a hatalomnál, arra mutat, hogy az arisztokrata egyházellenessége többet nyomott a latba annál, hogy fura stílusban reszel. Egy biztos, ha filozófusként olvasod, akkor is kiakadsz, mert az emberre vonatkozó pesszimizmusa döbbenetes, pont ellentéte a rajongó Rousseau-nak. Más szempontból hihetetlen mázlista, kétszer is halálra ítélték, és mégis öreg korában, álmában halt meg. Második kivégzése azért maradt el, mert nagyobb celebet nyakazott Párizs népe, Robespierre-t. Nem hiszem, hogy volt nála valaki, aki jobban örült volna a forradalom farkas természetének.Sade nem lehetett könnyű rab, nem mintha gyúrt volna a cellában. Hamar rávette környezetét, hogy unaloműzésként „játszanak valamiféle szerepjátékot”, jóval később Sigmund Freud kifejti ennek pszichés hátterét is. De hull a forgács, egy idő után pityeregve szöknek haza a szolgáló lányok, bárónők, hiába a szex nagyüzem szorgos munkásokat kíván. Az egyetlen kivétel Cathrine Trillet volt, akit Justinenek nevezett el, és róla írta hasonló címmel egyik főművét, a blog olvasóinak kötelező irodalom. Aki a vágy helyett a romlás virágaira kíváncsi, annak a Juliette-t kell elolvasni egy éjszaka az ágyban. Sade hirdette az ösztönök szabadságát, amit ha elfojtunk, mindenkép perverzió lesz belőle, de mondjuk ki, ennek ellenére rendkívüli mérnöki pontosságot árult el magáról, amikor egy orgiát, bingbanget megtervezett. Így a partiszexesek, a biszexek, a swinger klubok bérletesei mind előtte térdelnek, amit a márki mosolyogva fogad a pokolból, vagy mennyországból, Isten ítéletét senki nem tudja. Mindenesetre Fouché, a hírhedt rendőrfőnök annyira utálta, hogy bezárta egy Charentoni elfekvőbe. A legenda szerint ide is követte új barátnője, Maria-Contstans, egy színésznő, vagyis hihető, hogy haláláig potens maradt.A szadisták közül van, aki megússza, és mazóval találkozik, ez óriási szerencse, akinek meg nincs, az Damu Roland és hasonszőrű barátai. Miután Magyarországon házi sport a feleségverés, nehezebb evvel poénkodnom, de leszögezem, hogy semmi köze a családon belüli erőszakhoz a szadistáknak. A pornóban a szereplők saját akaratukból kerülnek szorító helyzetbe, ahol a mechanikus örömszerzés különösen kiélesedett érzékenységgel társul. Lehet elég egy tűszúrás is az orgazmushoz, ahogy a vércsepp a csók után a legszebb jele a szenvedélynek. A márki szerint ez csak akkor működik, ha totális a szabadság, és csak addig jelent örömöt, amíg a másik ezt a fájdalmat követeli. De erről a szerepjátékról már szóltam, tessék visszafelé is olvasni a blogot.Egyszer a szemébe néztem egy szakértőnek, és bekérdeztem: Mi benne a legjobb? Mire elgondolkodott, majd kibökte. Talán az, hogy napokig fáj.